Bár csak egy nap telt el az első találkozás óta és a Nő semmi jelét nem mutatta annak, hogy a Férfi múltja megzavarta volna, a Férfi mégis tartott attól, hogy nem láthatja többet a Nőt. Nem volt benne biztos, hogy az, amit egy nappal ezelőtt látott és kapott a Nőtől, az vajon tényleg a valóság volt. Mégis megkönnyebbülve aludt el aznap este, és aggodalommal teli várta a másnapot.
A Nő az első találkozásuk óta nem tudott másra gondolni, csak a Férfira. Mélységesen megérintette a Férfi őszintesége és hinni akart benne. Hinni akart abban, hogy talán most először egy olyan Férfival találkozott az életében, aki őszinte lesz majd vele, aki nem fog játszmázni, aki majd segít neki, hogy újra Nő lehessen. A Nő nehezen aludt el. Nem tudta kiverni a fejéből a Férfi arcát, annak aggódó szemeit, sármos mosolyát, meseszép kezét. Nagyon nehéz volt ez az éjszaka a Nő számára. Ott feküdt egy másik férfi mellett, a párja mellett, de mégsem volt ott. Fejben és lélekben máshol járt és még fogalma sem volt, hogy hova fog vezetni mindez. Csak azt tudta, hogy engedi magát sodródni...
Másnap egy kedves üzenettel indítottak. A Nő már reggel tudta, hogy látni akarja a Férfit újra. Tudnia kellett még valamit róla, mielőtt még túl messzire engedi a fantáziáját a Férfival. Tudta, hogy az első csók mindent elárul majd. Tudta, hogy egy csók képes felperzselni az életét, de azt is tudta, hogy egy csók képes mindent szertefoszlatni. A Nő gyengéje ugyanis a csók volt és félt attól, hogy vajon a Férfival a mindent eldöntő csók jó lesz-e? Tudnia kellett, hogy a teste vajon becsapja-e a Nőt vagy most először a tudtaalattija már sokkal előbb jelez neki valami fontosat. Mert egy valamit nem értett a Nő saját magán. Már az üzenetek alatt ott volt benne, de betudta a kiéhezett fantáziájának teste reakcióját. Az első találkozásuk óta, mikor az ölelésben a Nő képes volt beszippantani a Férfi bőrének illatát, a Nő teste azonnal felforrt és nedvesség járta át egy pillanat alatt. A Nő tudta, hogy a teste képes különválasztani a szexualitást az érzelmektől, de míg korábban a Férfira mint vágyai kielégítésére gondolt csak, a találkozásuk óta a Nőben minden megváltozott. Valami ismeretlen hang azt súgta neki, hogy tudjon meg többet erről az Idegenről, mert lehet ott valami más, valami sokkal több, valami sokkal értékesebb, mint az a Nő először gondolta volna.
Az új nap üzeneteit a Nő egy újabb találkozó irányába terelte. A Férfi szíve majd kiugrott a helyéről, mikor feleszmélt, hogy nincs vége mindennek, hogy a Nő újra látni akarja őt, hogy nem ijedt meg tőle, nem menekült el a múltja miatt, sőt még akar belőle. Kora délután találkoztak újra. A Nő átült a Férfi mellé a kocsiba és csak mentek céltalanul előre. Mindketten izgultak, jéghideg volt a kezük, féltek kicsit de mindketten még többet akartak, ezért csak úgy hagyták folyni a dolgokat. Tovább beszélgettek... A Férfi beszélt tragédiáról az életében, ami mind a mai napig a legfájóbb pontja. A Nő pedig kérdezett róla, beszéltette őt erről, mert komolyan érdekelte, hogy mi zajlott/zajlik a Férfiban. A Férfi pedig tovább mesélt. Mindez elképzelhetetlen volt számára korábban. Még soha senkinek nem volt képes beszélni erről a fájdalmáról, sőt nagyon is került a témát. A legtöbben a Férfi körül fel sem merték hozni mindezt, tabuként kezelték vagy épp meg nem történtként, pedig nagyon is megtörtént és ahelyett, hogy együtt éreztek volna a Férfival, hagyták őt a gyászában felőrlődni. A Nőből viszont valami megmagyarázhatatlan őszinte érdeklődés áradt, ami hatással volt a Férfira. Bár nehéz volt számára beszélni gyászáról, mégis könnyedséggel ejtette ki a szavakat és a Nő szívta magába azokat. Mélységesen meglepődött magán a Férfi, ilyen helyzetben még sosem volt, sosem volt képes megnyílni, nem is akart korábban megnyílni senkinek. Ez a Nő viszont más volt és a Férfi bízva a megérzésében, átadta magát a feltétel nélküli bizalomnak és csak mesét, és mesélt...
Hosszú órákon át beszélgettek, és a Nő tudta, hogy nem válhatnak el ma csók nélkül. Minden porcikája egyre jobban kívánta a Férfit és a beszélgetések ajtót nyitottak a Nő lelkébe is. A Nő félni kezdett. Félt, hogy fontos lesz számára a Férfi. Félt, hogy az eddig boldognak hitt életére is ki fog ez hatni. Félt attól, hogy az elnyúló lelki kapcsolódást egy rossz első testi kapcsolat fogja majd elrontani. Kellett neki az első csók. Nem várhatott vele tovább, nem engedhette meg magának, hogy beleszeressen egy álomképbe. A Nőt azt "kívánta" bárcsak a Férfi nem fektetne bele ennyi energiát, bárcsak ne akarná a Férfi a Nő lelkét megérinteni. Ezt "kívánta" a Nő, de lelke mélyén nem ezt akarta. A lelke mélyén mindennél jobban vágyott arra, hogy a Férfi előtt ő is képes legyen megnyílni, még azon az áron is, hogy tudta, ha ez megtörténik, bele fog szeretni a Férfiba.
Zakatoltak a gondolatok, az érzések a Nőben. Összefüggéstelenül cikáztak benne, egyik pillanatban szeretett volna elrohanni, a másik pillanatban szeretett volna a Férfi karjaiba omolni. A Nő már tudta, hogy kezd elveszni, hogy már az ahol most tartanak, már az kihatással lesz az életére, a jelenlegi párkapcsolatára. Félt, vágyakozott, kiváncsi volt, őszinte volt, izgatott volt, de ami a legjobban meglepte, teste felajzott volt. Nagyon... Még meg sem kapta a Férfitól az első csókot, még nem is érezhette a Férfi ízét, eddig csak a bőre illatát szívhatta magába, mégis teste 100%-ban vágyakozással reagált a Férfira. Ez nem a kiéhezettsége miatt volt. Ismerte a testét a Nő annyira, hogy különbséget tudott tenni a szimpla szexuális vágyakozás és ez az új érzés között. Az együtt töltött órák alatt a Nő szíve végig zakatolt. Kezei jéghidegek voltak, lélegzetvétele olykor dadogott, teste remegett és mindeközben lábai között a puncija olyan nedves volt, mint még sohasem. Kezdett egyre kellemetlenebbé válni mindez a Nő számára, hisz érezte, hogy nedvei már rég átáztatták a kis bugyit, ami aznap rajta volt. Félt, hogy lassan a nadrágján is nyomott fog hagyni teste megmagyarázhatatlan vonzódása ez iránt a Férfi iránt...
Beszélgetésükben elérkezett a meghitt csend pillanata. A Férfi érezte, hogy a Nő mindennél jobba vágyik csókjára. A Férfi sem vágyott másra, de még mindig hihetetlen volt számára, hogy ott ül a kocsijában az a Nő, aki ilyen hatással volt/van rá, akit eddig csak messziről tudott csodálni, akiről soha legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy egyszer ilyen közel kerül majd hozzá. Bármit megadott volna azért, hogy végre érezhesse a Nő ízét... de ő is tudta, hogy egy csók mindent el is ronthat... Nem akarta, hogy mindez elromoljon, félt, hogy a Nő majd nem úgy csókol, ahogy ő szereti, félt, hogy a Nő majd felfalja, úgy mint korábban sokán mások tették. Mert a Férfi a gyengédséget szerette a csókba, a gyengéd szenvedélyt...
És ott, abban a néma pillanatban nem volt más választásuk, nem tudták tovább húzni egymást. A Férfi közelebb hajolt, a Nő is közelebb húzódott és megcsókolták egymást. Csókjukban benne volt minden fájdalmuk, minden szeretetük, minden gyengédségük... Csókjuk maga volt a tökéletesség, egymásnak teremtették őket... és ekkor már mindketten tudták, hogy örökre elvesztek... innen nincs megállás, ez már visszafordíthatatlan, ez egyenes út lesz a szerelembe...
