Mikor a Nő először látta meg a Férfit, teljesen zavarba jött. Zavarba jött, de nem a Férfitől, hisz a Férfi nem tett semmit, csak rámosolygott a Nőre. A Nő saját magától jött zavarba. Nagyon rég nem érzett már ilyet, hosszú évek óta nem keltette fel férfi így az érdeklődését. A Férfi fiatal volt, gyönyörű smaragdzöld szemeivel és zavarba ejtő mosolyával mondta ki a nevét, miközben kezet fogott a Nővel. Egy közös munkán ismerkedtek meg és találkozásuk sorsszerű volt. Már a bemutatkozás is zavarba hozta mindkettőjüket. A Férfinek meg kellett volna adnia a telefonszámát a Nőnek, de ahogy belenézett a Nő mosolygó, csillogó szemébe, mindent elfelejtett. Koncentrálni próbált, minden erejével igyekezett megtalálni a helyes számokat, melyek a telefonszámát rejtik, de sehogy sem jutott eszébe a saját száma. Pár másodperce volt, hogy kijöjjön a zavarából és megoldja ezt a lehetetlennek tűnő feladatot. Végül sikerrel járt és kimondta a számokat a megfelelő sorrendben, bízva abban, hogy a Nő semmit sem vett észre a Férfi zavarából. A Férfi nem ismert magára. Nem szokott zavarba jönni. Nem értette, mi történt vele. Hisz csak egy ügyféllel kell majd a kapcsolatot tartania, hisz ilyet nap mint nap csinál. Mégis ez a Nő... ebben a Nőben meglátott valamit. Ez a Nő úgy mosolygott rá, mint még soha senki. A Férfi nem merte elengedni a fantáziáját, csak mosolygott magán, a helyzeten egész nap. Jó érzés járta át...
A Nőben viszont azonnal elindult valami. Olyan régen nem érzett már vágyat, hogy nem tudott és nem is akart ellenállni a gondolatainak. Napok teltek el, hogy újra találkoztak. Bár az újabb találkozás sem tartott sokáig, a Nő alig akarta otthagyni a Férfit a munkájával. Nyár volt ez idő tájt. A Férfi minden egyes találkozáskor engedni láttatta a testét a kissé szűk pólóján keresztül. Mindig tiszta volt, még akkor is amikor dolgozott. Napbarnította bőrét emlékek festették meg. A Nőnek az egyik gyenge pontja ez. Már gyerekkora óta vonzódott a bőrrajzokhoz és a Férfi testét meseszép rajzok díszítik...
Minden találkozásuk zavarbaejtő mosollyal indult. Nem tudtál levenni egymásról a szemüket, de mindketten próbálták tartani magukat. Egyszerűen elképzelhetetlennek tűnt, hogy többet hozzanak ki ebből a vágyakozásból, mint éjszakákba nyúló fantáziálásokat...
Ahogy teltek a hónapok, a Nőben egyre erősödött a vágy a Férfi iránt. Mivel nem szabott gátat a fantáziálásainak, tudta, hogy el fog veszni, ha a Férfi megteszi az első lépést felé. Csak abban bízhatott, hogy a Férfi számára tabu lesz ő és a nyugodtnak hitt élete meg tovább a megszokott kerékvágásban...
Négy hónap telt el, mikor a Férfi üzent a Nőnek. A Nő testét forróság járta át. Próbált ellenállni, de többet akart tudni a Férfiról. Így válaszolt neki és mindketten engedték magukat belezuhanni a nagy ismeretlenben...
Az üzenetek egyre sűrűbbek lettek. A Nő vágyott a Férfi figyelmére, nem akarta elengedni ezt az érzést. A Férfi pedig mindent tudni akart a Nőről. Míg a délutáni üzenetek 6 óra körül abbamaradtak, a Férfi minden reggel várta, hogy a Nő válaszát... A Férfi sem akarta elengedni ezt a kapcsolódást. Nem is értette, hogy engedte be a Nő az életébe. Csak azt tudta, hogy benne akar lenni, hogy mélyebbre akar jutni a Nő lelkében. Meg akarja őt érinteni... Mindeközben rettegett. Félt fájdalmas múltjától, félt, hogy ha kiderül, elveszti a Nőt majd. De azt is tudta, hogy nem engedheti meg magánkat, hogy eltitkolja múltját. Egy kis hang azt súgta neki, hogy ha ez a Nő nem ítéli majd el, ha ez a Nő nem áll fel, ha megtudja az igazságot, akkor ez a Nő megváltoztatja majd az életét. De a múltját nem írhatja le üzenetben, ezt csak szavakkal mondhatja el majd a Nőnek. Előre rettegett a találkozástól, annak ellenére, hogy mindent megadott volna azért, hogy kettesben, munkán kívűl találkozhasson a Nővel...
A Nő lelkén is hatalmas, fájdalmas nyílt sebek voltak. Nagyon mélyen elrejtette ezeket a fájdalmait. Megtanulta a mosolygós arcát mutatni a világ felé. Senki még csak nem is sejtette, hogy lelke mélyén mit él át nap mint nap... Soha nem akarta megmutatni ezeket a sebeket senkinek sem. Nemhogy a Férfinak... hisz tudta, hogy ha egy férfi megtudja mit is rejteget magában, nem fog többé Nőként nézni rá... Ettől pedig rettegett. Mind a mai napig retteg tőle... A Nő nem akart mást csak testi élvezeteket. Ezzel megelégedett volna... Látta maga előtt a Férfit, aki 10 évvel fiatalabb nála és tudta, hogy szenvedélyesen elveszne a Férfi karjaiban. Hisz a Nő mélységesen vágyott az érintésre, a szenvedélyes szeretkezésekre, amit otthon nem kap meg. "Boldog" kapcsolatban él, mindene megvan. Vagy egy szerető társa, akit úgy szeret.... úgy szeret mint a testvérét. A Nőben mindig is hatalmas volt a szenvedély, élvezte az jó szexet és egész életében arra vágyott, hogy olyan társat találjon, akivel közösen megélhetik a szenvedélyt. Erről az énjéről mondott le a Nő, amikor a számtalan korábbi szörnyű kapcsolatai után talált egy társat, aki mellett nyugodtan élheti a napjait. Ez a társ szerette őt, szereti őt. Mindent megad neki, csak egyet dolgot nem, a szenvedélyt. Egyszerűen mások az igényeik... A Nő pedig igába hajtotta a fejét és feladta való, nőies, szexuális énjét.
A Nő már biztos volt benne, hogy az élet nem tartogat számára szenvedélyt. És ekkor, teljesen váratlanul az útjába sodort egy Férfit, aki újra feltüzelte a fantáziáját, újra érezte magában a vágyakozást és azt hogy vágynak rá. A Nő tudta, hogy ennek nem fog tudni ellenállni. Tudni akarta, hogy vajon ott van-e még benne a "cafka", hogy igen is van még helye az életében a gyönyörnek. És hagyta, hogy magával rántsa a vágy áramlata és csak sodródott a Férfi karjaiba...
